Hitvallás

Isten szentségéről és az ember bűnéről

  • Isten szeretet. A világtól teljesen függetlenül, öröktől fogva létezik, önmagában teljes és nincs szüksége senkire és semmire.
  • Isten szuverén módon uralkodik minden ember szíve és sorsa, az egész világtörténelem és a teremtett világ felett. Nincs semmi, ami kívül esne mindenható hatalmán.
  • Isten szeretettel teli, szent jelleme minden jóság forrása és definíciója.
  • Az ember bűne pedig az, hogy nem bízott Teremtőjének jóságában, hanem fellázadt ellene, és saját kezébe vette élete irányítását azáltal, hogy magához ragadta annak a jogát, hogy meghatározza, mi jó és mi rossz.
  • A bűne miatt az embernek az Istennel való kapcsolata megszakadt, és ebből kifolyólag testi-lelki halálban van.
  • Isten jogosan és igazságosan haragszik az ember minden bűnére és azokra a bűnösökre, akik megmaradnak hitetlen állapotukban. Ő igaz Bíró, aki szereti az igazságot, a jogosságot, és az idők végén igaz ítéletet tart minden ember felett.
  • Ádámban minden ember fellázadt ellene, Isten jósága, szeretete ellen vétkezett (eredendő bűn), ezért Tőle elszakadva, halálra ítélve születik, és megérdemli az örök kárhozatot. Az ember önmagát ebből az állapotból kiszabadítani nem tudja, erre egyedül Isten képes.

 

A Szentháromságról

  • Az egy Isten az örökkévalóságban (a teremtett világtól függetlenül) egy három személyből álló szeretetkapcsolatban éli az életét: az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten közösségét végtelen boldogság, egymásban való öröm, gyönyörködés, szeretet, kedvesség, szelídség és alázat jellemzi.
  • Az örökkévalóságban (nem időben) az Atya szüli az egyszülött Fiút, és tőlük származik a Szentlélek. A Szentháromság Isten mindhárom személye Isten, és nem teremtmény.
  • Noha mindhárom személy egyenlőképpen Isten és egymással egyenlőek, ennek ellenére szeretetben egy meghatározott hierarchia jellemzi őket: a Fiú aláveti magát az Atyának, a Szentlélek pedig az Atyának és a Fiúnak.
  • Ebből az isteni szeretetből fakad az az akarata is, hogy az embert megváltsa és megmentse az örök kárhozattól.

A teremtésről

  • A Szentháromság Isten a semmiből teremtette az egész világot, a látható és a láthatatlan dimenziójával együtt.
  • Ő teremtette meg a természet minden törvényszerűségét is, amely jelenleg – az ember bűne miatt – magán viseli a hiábavalóságnak és a romlandóságnak a bélyegét, ami az Isten bűn feletti átkának következménye. Ugyanakkor a világ fantasztikus rendezettsége még mindig felismerhető, amiből az Isten felfoghatatlan hatalma válik láthatóvá minden ember számára.
  • Az egész teremtésben egyetlen teremtmény van, aki Isten képére és hasonlatosságára lett megalkotva: az ember. Az istenképűség (imago Dei) azt jelenti, hogy az ember véges módon, teremtményi korlátokkal ugyan, de részesül Isten tulajdonságaiból: ő is intelligenciával, akarattal, érzelmekkel, erkölcsi és esztétikai érzékkel rendelkező kreatív személy, aki mindenekelőtt az Istennel való tudatos szeretetkapcsolatra van megalkotva. Isten arra hívta el, hogy Őt önként képviselve és jellemét hűen visszatükrözve uralkodjon a földön, egy csodálatos kultúrát hozzon létre, amelyet isteni szeretettel és jósággal épít, gondoz és megvéd minden gonosztól.
  • Minden teremtmény, az egész világ fő célja az, hogy Isten dicsérje, s az ember számára ez jelenti az egyetlen, igazi boldogságot.

 

Isten minden emberre kiterjedő szeretetéről és gondviseléséről

  • A Szentháromság Isten legkedvesebb teremtménye az ember. Kivétel nélkül mindenkire érvényes szeretetéből és kegyelméből gondoskodik az embervilágról (általános kegyelem). Ő mozdít elő minden, az embert segítő, valódi fejlődést a civilizációban. A gondviselő Isten ad az embereknek életet, képességeket, mindennapi kenyeret, esőt, gyógyulást, sikert és a legkülönfélébb földi ajándékokat és örömöket egyszerűen szeretetből – függetlenül attól, hogy az emberek hisznek-e Jézusban vagy sem.
  • Isten gondviselése azt jelenti, hogy a teremtés után nem hagyta magára a világot, hanem fenntartja, gondoskodik róla, és féken tartja a gonoszt.
  • Istennek tehát kegyelemből van egy általános emberszeretete (általános kegyelem), de ez a szeretet nem jelenti azt, hogy mindenkinek üdvössége és örök élete lenne. Az örök élet Krisztus személyében áll az ember rendelkezésére, amiben bárki részesülhet, de csak akkor, ha hisz Jézusban (speciális kegyelem).

 

 A Bibliáról

  • A keresztyén ember számára egyedül a Biblia jelenti hite és életvitele számára az egyetlen mérvadó normát, Szentírást: rajta keresztül Isten kijelentése érkezik meg hozzá.
  • A Biblia minden hitbeli, antropológiai, üdvtörténelmi és erkölcsi kérdésben tévedhetetlen, szem előtt tartva Isten önkijelentésének fokozatosságát.
  • Jézus személye és az újszövetségi könyvek óta nincs új, megbízható isteni kijelentés (revelatio), hanem a Szentlélek a megvilágosító munkáját (illuminatio) végzi: Ő az, aki megnyitja az ember lelki szemét Jézusra és az írott Igére, amelyet apostolai, evangélistái és prófétái közvetítettek mindannyiunknak.
  • Az ószövetségi kijelentés is a Biblia része mint az újszövetségi Valóság (Krisztus) előképe, „árnyéka” és előkészítő történelme.
  • A Biblia illetve egy adott bibliai szakasz helyes értelmezéséhez elengedhetetlenül fontos a nyelvi sajátosságok, a szövegkörnyezet és a történelmi kontextus figyelembe vétele.
  • A Biblia nem más, mint Isten „szerelmeslevele” az emberiség számára, aminek a középpontjában Jézus személye és megváltói műve áll.

 

Jézus személyéről, a keresztyén örömhír (evangélium) történelmi sarokpontjai

  • A keresztyén evangélium teljes mértékben Jézus Krisztus személyéhez kötött, aki a történelem egy bizonyos pontján valóságos emberként eljött, egyszülött Isten.
  • Isten Fia valóságos emberi testben magára vette az emberi természetet a maga teljességében, kivéve a bűnt. Emberi mivoltában szűz Máriától született földi apa nélkül, így benne eredendő bűn nélkül a Szentháromság Isten második személye testesült meg.
  • Jézus tökéletesen bűntelen életet élt, teljesen betöltötte a szeretet isteni parancsolatát, megtartotta Mózes törvényét. Már engedelmes élete is a hívő ember megváltásának része, hiszen bűntelenségére szükség volt ahhoz, hogy az emberi vétkeket magára tudja venni.
  • Kereszthalálában Jézus magára vette és teljesen elhordozta Isten minden haragjának súlyát, törvényének átkát és kárhoztató ítéletét, amit nem Ő, hanem mi, bűnös emberek érdemeltünk.
  • Kereszthalálával Krisztus legyőzte a sátánt is, és lehetővé tette, hogy a bűnös ember hit által megigazulva Isten Királyságának állampolgára legyen, kikerülve az ördög vádló és emberpusztító hatalma alól.
  • Jézus halála után harmadnapra mennyei testben feltámadt. Isten Jézus feltámasztásával tett pecsétet arra, hogy megváltása érvényes és tökéletes. Így tört be a világba az új teremtés, az új élet, amely örökké tart.
  • Jézus halála után negyven nappal visszament a mennybe (a láthatatlan világba), és elfoglalta helyét az Atya jobbján, ami a megváltásunk befejezettségét és a teljes világ fölött álló uralmát jelenti.
  • Jézus – mennybemenetele után tíz nappal – pünkösdkor az Atyától kapott Szentlelket kitöltötte apostolaira, tanítványaira, és azóta is egész egyházára.
  • Jézus – egy ismeretlen időpontban – hatalommal, látható módon és dicsőségesen visszajön azért, hogy megítélje az egész világot, és új eget és új földet teremtsen.

 

Az örömhír jelentősége a benne hívő ember életében: a bűnbocsánat, a megigazulás, a fiúvá fogadtatás, a Szentlélek ajándéka, minden isteni ígéret, az új ég és új föld

  • Aki Jézusban hisz, és bűnbánattal enged Isten elhívásának, az a Szentlélek által a Fiúval örökké egyesül (unio mystica cum Christo), rajta keresztül a Szentháromság Isten családjának tagjává válik, és feltételek nélküli, végtelen szeretetét örökre élvezi.
  • Aki Jézusban hisz, arra többé Isten nem haragszik és minden bűnére bocsánatot nyert.
  • Aki Jézusban hisz, azé Krisztus tökéletes igazsága Isten színe előtt (iustificatio), aki úgy tekint rá, mintha soha semmi bűnt nem követett volna el, hanem olyan engedelmes lett volna, mint maga Krisztus.
  • Aki Jézusban hisz, azt Isten szeretett fiává fogadja (adoptio), mivel Krisztusban tekint rá, aki a Fiú. Aki Jézusban hisz, az megkapja Ővele együtt a Szentlélek ajándékát is, aki örök pecsét és zálog a hívő ember szívében arról, hogy vétkei ellenére ő Isten tulajdona és örök élete van.
  • Krisztus engedelmességéért Isten minden, a törvényben feltételhez kötött ígérete a miénk, hiszen Jézus tökéletes életével helyettünk és értünk teljesített minden feltételt.
  • Aki Jézusban hisz, az a Fiú örököstársa is, vagyis örökli az új világot, amelyben igazság és örök boldogság lakik.

 

A Szentlélek személyéről, gyümölcséről és ajándékairól

  • Isten Jézus feltámadásának erejével, a Szentlélekkel bevonja a hívőket az új teremtésbe, és nemcsak kívülről (a státuszukat illetően), hanem belülről is megtisztítja és megszenteli őket.
  • Isten Lelke minden hívő ember szívében hit által megtermi gyümölcsét: a szeretetet, örömöt, békességet, türelmet, kedvességet, jóságot, hűséget, szelídséget és önuralmat.
  • Az igazi megszentelődés nem az ember erőlködése, hanem a Lélek munkája az Evangéliumba vetett hit által. Ugyanakkor a megszentelődés a hívő ember szívében harcként jelenik meg, mivel a Lélek harcol az ember bűnös természete ellen, illetve az is a Lélek ellen.
  • Az igazi bűnbánat az, amikor a hívő embert fájdalommal tölti el, hogy szerető, mennyei Atyja ellen vétkezett, vele szemben újra bizalmatlan volt, és nem szerette Őt annyira, hogy lélekben vagy cselekedettel ne vétkezzen. Elfordul a régi identitásából származó rossz beidegződéseitől, és a Szentlélek által harcba száll az Istenbe vetett bizalomért és azért, hogy a többi embert őszintén szeresse. Megvallja Istenre való teljes rászorultságát is, de úgy, hogy közben Krisztus megváltói művében újra megnyugszik.
  • A Szentlélek a legkülönfélébb lelki ajándékokkal (karizmákkal) is felruházza a hívő embereket. Isten ezeket az ajándékokat szuverén módon osztja szét, kinek ezt, kinek azt azért, hogy a gyülekezet tagjai egymástépítsék és segítsék.
  • Isten Lelke minden hívőt bekapcsol abba a nagy misszióba, amit Ő végez a világban azért, hogy minél több embert megnyerjen Önmagának és az evangéliumnak.

 

A megigazulás, a megszentelődés és az örök élet egyedül hit által, kegyelemből van, és nem emberi teljesítmény eredménye

  • Aki Jézusban hisz, annak életében Isten kegyelme uralkodik. Soha többé nincs semmi olyasmiben része, ami isteni haragból, büntetésből, átokból vagy elutasításból törne rá, hanem a hívő ember megnyugodhat a Szentháromság Isten végtelen szeretetében.
  • Isten kegyelme független minden emberi jó cselekedettől vagy teljesítménytől, legyen az vallásos, kegyességi, erkölcsi, rituális vagy egyházi tevékenység.

 

A gyülekezetről

  • Istennek a bűnbeesés óta van egy népe, aki hisz benne; a keresztyén gyülekezetről azonban pünkösd, a Szentlélek kitöltése óta beszélhetünk.
  • Jézus Krisztus mint az egyház megváltója és feje az Evangélium hitében folyamatosan a világ minden tájáról Isten számára egy népet hív egybe, akik Istent mennyei Édesapjukként ismerik, akik a Fiút elfogadják Megváltó Uruknak és Istenüknek, és velük együtt a Lélek megszentelő munkájának is átadják magukat.
  • Isten az evangéliumi igehirdetés bolondsága által tartja meg a hívőket.
  • A keresztyén gyülekezet két külső, látható, jelképes cselekedetet gyakorol: a keresztséget és az úrvacsorát. Mindkettőnek az Evangélium adja erejét és lényegét, amelyben hit által részesülnek Krisztus gyülekezetének tagjai.
  • A keresztségben Jézus halálába és feltámadásába merítkezik be a hívő ember, vagyis az Ő személyével egyesül, aminek a külső jele a víz. A keresztség azt jelenti, hogy az ember a régi, Istentől független identitása és élete számára meghalt, és feltámadt Istennek.
  • Az úrvacsora a gyülekezet asztalközössége, amelyben a kenyér és a bor Jézus megtört testére és kiontott vérére mutat. Amikor a hívők részesülnek benne, akkor Jézus jelen van közöttük, és Szentlelkének erejével megerősíti az övéit az örömhír tényében. Az úrvacsorában a gyülekezet tagjai a Szentháromság Istennel és az egymással való szeretetközösségüket élik meg hálaadással.
  • Isten a gyülekezetben vezetőket jelöl ki a Szentlélek külső és belső elhívása alapján, akik felelősek a gyülekezet tagjait Isten evangéliumával folyamatosan táplálni, őket – személyesen megismerve – bátorítani, vigasztalni, útmutatást adni, és ha szükséges, figyelmeztetni, amikor letérnek a kegyelem és a megszentelődés keskeny útjáról. A gyülekezet tagjai a Lélek által engedelmeskednek vezetőiknek annyiban, amennyiben azok Isten szeretetét és szentségét közvetítik feléjük.

 

Isten Nagy Történetéről: a misszióról

  • Isten Nagy Története abban áll, hogy a teremtés után a bűnbeesés miatt a Szentháromság Isten vissza akarja hódítani a lázadó embert és a hiábavalóság alá vettetett világot önmagának.
  • A Biblia az elejétől a végéig ezt a Nagy Történetet írja le. Ennek az isteni drámának a felvonásai: 1. a teremtés, 2. az ember bűnbeesése, 3. az özönvíz előtti világ és a pátriárkák kora, 4. az Izráellel kötött mózesi szövetség és az ószövetségi Izráel története, 5. Jézus első eljövetele, 6. az egyház korszaka, s 7. ami még hátra van, a végső beteljesedés, amikor az Úristen új eget és új földet teremt, amit újra tökéletesen betölt szent jelenlétével.
  • Isten jelenleg Jézus Krisztus gyülekezetén keresztül végzi azt a megmentő missziót, hogy a világ minden táján a különféle népeket Jézusba vetett hitre illetve szívbeli és életviteli változásra hívja.
  • Ez, az ember megmentéséről szóló történet Jézus második visszajövetelével zárul le, amikor Jézus megjelenik nagy hatalommal és dicsőséggel, mindenki számára látható módon. A halottak föltámadnak, a földön élő hívők elváltoznak, és mindannyian Jézus Krisztus ítélőszéke elé állnak. A kegyelmi idő viszont Jézus visszajövetelével, illetve az egyes ember halálával lezárul, onnantól kezdve már nincs lehetőség a megtérésre.
  • Az új világ tele lesz Isten jelenlétével, és többé nem lesz benne bűn, fájdalom, ördög és halál, hanem közvetlenül megtapasztalható lesz az Atya, a Fiú és a Szentlélek szerető és áldó lénye. Az új teremtésben az emberek istenfiúsága és királyi papsága helyreáll, és Isten dicsőségére örökre boldogan élhetnek.